Istenidéző

Csak sejtem én, hogy mi a művészet.
Végy ecsetet, piktorkalapot,
de ne feledd ott fenn a napot,
színpompában általa van részed.

Ének csendül csókos ajkadon?
Lásd, a csíz is oly szépen cifrázza!
Akantuszt vés a plasztika ásza;
a borostyán? indát hajt vadon!

Bárki is vagy, csak egy gyönge ember,
aki néha fellegekbe néz,
bizakodón vagy könyörgő szemmel;

várja, hogy cseppenjen némi méz,
s hajtja, űzi magát szerelemmel;
de bármit tesz, csak Istent idéz!