Íme, hát itt vagyok

Íme, hát itt vagyok: mezítelen, pőre,
nem vágyom már cifra ruhára, cipőre.
Törvény, koldus vitte vasalt pantallómat -
tisztán láthatjátok vad, csupasz valómat.

Emberek, elétek mégis bátran állok,
tetteimért puszta létem itt a zálog.
Csak önmagam adom, elveimhez híven;
átlátszó üvegből van kifosztott szívem.

Aki rám kíváncsi, s tekintete áthat,
kutató szemével a vesémbe láthat.
Nincsen féltett titkom, takargatni való,
fedetlen koponyám sem trójai faló.

Szavam visszafogott, de egyenes beszéd,
ripacsok serege hadd játssza az eszét!
Mint a szél zenéje, egyszerű a dalom,
amit te szeretnél, én is azt akarom.

2012. október 19.

 

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Szép vers...

hubart képe

Köszönöm, kedves Sea!:)

hubart képe

Általában kerülöm a szlenget, a köznapi beszédben sem szeretem, de itt, ebben a kontextusban kikívántkozott belőlem. Köszönöm értékelő szavaidat.:)

Mysty Kata képe

  Megint kristálytiszta üzenet! Gratulálok Ferenc, egyenes beszéd!Kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

Köszönöm, kedves Kata!:)

Hát persze, hogy nagyon jó vers, mint mindig :)

hubart képe

Köszönöm, kedves Edy!:)