Íme, hát itt vagyok
Beküldte hubart - 2012, október 25 - 12:06
Íme, hát itt vagyok: mezítelen, pőre,
nem vágyom már cifra ruhára, cipőre.
Törvény, koldus vitte vasalt pantallómat -
tisztán láthatjátok vad, csupasz valómat.
Emberek, elétek mégis bátran állok,
tetteimért puszta létem itt a zálog.
Csak önmagam adom, elveimhez híven;
átlátszó üvegből van kifosztott szívem.
Aki rám kíváncsi, s tekintete áthat,
kutató szemével a vesémbe láthat.
Nincsen féltett titkom, takargatni való,
fedetlen koponyám sem trójai faló.
Szavam visszafogott, de egyenes beszéd,
ripacsok serege hadd játssza az eszét!
Mint a szél zenéje, egyszerű a dalom,
amit te szeretnél, én is azt akarom.
2012. október 19.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2012, október 25 - 14:54
Permalink
Szép vers...
Szép vers...
hubart
2012, október 26 - 09:03
Permalink
Köszönöm, kedves Sea!:)
Köszönöm, kedves Sea!:)
hubart
2012, október 26 - 09:06
Permalink
Általában kerülöm a szlenget,
Általában kerülöm a szlenget, a köznapi beszédben sem szeretem, de itt, ebben a kontextusban kikívántkozott belőlem. Köszönöm értékelő szavaidat.:)
Mysty Kata
2012, október 25 - 22:02
Permalink
Megint kristálytiszta
Megint kristálytiszta üzenet! Gratulálok Ferenc, egyenes beszéd!Kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hubart
2012, október 26 - 09:07
Permalink
Köszönöm, kedves Kata!:)
Köszönöm, kedves Kata!:)
Zajácz Edina
2012, október 26 - 21:07
Permalink
Hát persze, hogy nagyon jó
Hát persze, hogy nagyon jó vers, mint mindig :)
hubart
2012, október 27 - 10:03
Permalink
Köszönöm, kedves Edy!:)
Köszönöm, kedves Edy!:)