Hogy jövőnk legyen

Újévi üzenet magyar véreimnek

Kik is voltunk, vagyunk? – vegyük szépen sorba!
Nyugat szerint egy vad ázsiai horda,
Kelet meg azt mondta: gyáva, gyaur népség…
Hej, pedig itt rendre azok hulltak porba,
akik az emberi értékeket védték.

Segélykérő jajunk sokszor mindhiába
szállt a sűrű, süket és vak éjszakába,
 tettre, feleletre oly ritkán méltattak,
legyintett a császár, vállat vont a pápa,
így maradtunk végül örök áldozatnak.

Boldog tanyát vertünk, rossz helyen tán, rosszkor?
Lassanként vadcsapást taposott a bocskor,
Trianonnál sorsunk meg is pecsételte –
kegyelemkenyéren él hazátlan bozgor,
valaki a „pitét” nagyon rosszul szelte…

Testvéreim, hol a régi vitalitás?
Hol a konok magyar atyai tanítás?
Ha százszor taposnak be az anyaföldbe,
százszor kelj fel, s nézd meg, számodra ki mit ás,
s vigyázz, hogy még egyszer ne csaljanak tőrbe!

Aki övéi közt bátorságot hint el,
emelt fővel harcol, egyenes gerinccel,
azok ellen, akik lelkünkbe tipornak.
Csak így lehet, hidd el, becsülettel, hittel,
hogy jövője legyen még az utókornak!

2015. dec. 29.