Hatvankét éves lettem én

Hatvankét éves lettem én,

Talán túl életem felén;

Kemény

E tény.



Hatvankettőben születtem,

Hatvankét éves ma lettem;

Hordom

Korom.



Nem vár rám se menny, se pokol,

Se a nyomomba nem lohol

Tatár

Batár.



Sose leszek milliárdos

Csak maradok barátságos

Szamár

Tanár.



Kiváltságot sose kértem,

Más kárára sose éltem

Kaján

Kaján.



Kerülöm a politikát,

Nem melegítem más vasát,

Más kell

Nekem.



Számomra a celeb-sereg

Hisztéria-bűzös berek,

Kopár

Mocsár.



Kánon-jegyet sose veszek,

Nem voltam, tán nem is leszek

Elő-

Kelő.



Nem vagyok önjelölt báró,

Se afféle mindenváró

Eső-Leső.



Szerencsém szépen megleltem,

Rossz időkben sem kedveltem

A rút

Borút.



Szerelem, örök lelki nyár,

Mellé a Naptól is dukál

Sudár

Sugár.



Státuszköltőt nem tisztelek,

Megmondom, ha rút a gyerek,

Ha nyers

A vers.



Nyomomba jóslat nem koslat,

Fátum-dátum meg nem mozgat;

Sosem

Hiszem.



Jöhet akármilyen éra,

A pénzhegynél többet ér a

Szerény

Erény.



Másoktól akármit hallok,

Szabad Akaratot vallok

Végzet

Helyett.



Nincs hadseregem, nincs kardom,

Marxnál Kantot többre tartom

Rokon

Okon.



Magyar történelmünk torzó,

Régmúltunkban száz vadorzó

Titok

Szipog.



Nem lesz "csak globális" jövő,

De látok együttműködő

Nemzet-

Eket.



Egy újraszentelt, szép világ,

Barátság, béke, fény, virág,

És kék

Az ég;



Ami szakrális: másmilyen,

Talán csak bennem él ilyen

Hiten

Hitem...



Hatvankét éves lettem én,

Minden évem jótétemény,

Serény

Remény...



Másmilyen nem leszek soha,

Ilyennek nevelt valaha

Apám,

S anyám.