Globál-gólem

A világ színpadán áll a bál,
hajtja bár jókedv vagy indulat;
egy gólem muzsikál, a Globál,
aki él, kínjában mind mulat.

Nem állsz be a körbe? Egyre megy:
elsodor, elvisz az áradat,
a végső megnyugvás lesz a kegy,
ha egyszer beveszi váradat.

Otthonnal, jóléttel hiteget,
pénztárgép az agya, mert profán;
csontkezet nyújt, kripta-hideget,
ha felkér táncolni, verd pofán!

A Globál vérszomjas fenevad,
nem lakik jól veled tán sosem,
arra vár, hogy beadd derekad,
légy zombi, trófea, holt totem.

 

Hozzászólások

Csilla képe

No, valahogy én is így látom ezt az egész mizériát. De nem tud olyan zenét játszani, amire táncolnék.:) Gratulálok a vershez! 

 

hubart képe

Köszönöm megerősítő szavaidat, kedves Csilla! :)