Februári éjszaka

A Tejút sávja halovány,

És szürke, mint a vas;

Ott poroszkál tán Isten is,

Mint rosszkedvű lovas.

—-

A fényes Szíriusz csupán

Pislákol csendesen;

És szundikál vén Orion,

Örök vadász-lesen.

—-

A távolban a mély sötét

Talán öltönyt visel,

Majd összeugraszt Valakit

Holnap Valakivel…

Aludni tér a jó szándék,

S a büszke Szeretet;

S az ősi álmatlan gonosz

Bámulja a telet.

—-

Az ember, hogyha jót keres,

Mindig szabad marad;

De rosszra vár, ha elkopik

A szabad akarat.

—-

Kiégett tűznek hamva fáj,

Minden eső savas,

Az Isten sem lehet talán,

Csak rosszkedvű lovas.

—-

Sóhajt a lusta február,

A Hold némán figyel;

Amíg az isten szólni hagy,

Alkotni, élni kell.

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Ez egy szuper vers!

hubart képe

Jól megírt vers! Szépen levezetted a téli csillagos ég látványától  a ma emberének gondjáig, és jó a befejezés: 

"Alkotni, élni kell."

seni képe

Nagyon-nagyon tetszett! Remek képek, remek vers.

lnpeters képe

Nagyon szépen köszönöm!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Haász Irén képe

Az ember, hogyha jót keres,
Mindig szabad marad;
De rosszra vár, ha elkopik
A szabad akarat.
Ezt nem értem. A többi nagyon tetszik, szép, sejtelmes; világos céllal és mondanivalóval.

Ez egy kiemelkedő vers, remek képek, gondolatok olyan asszociációval, amire nem sokan képesek - átszőve "Lacis" költői világgal. (visszatérő képekkel, öltöny, szabad akarat). Pozitivvá változtat minden olvasót. Gratulálok.


hzsike képe

Nagyon tetszett a versed, különösen az utolsó versszak.

Szeretettel olvastam:Zsike:)