Fénycseppek gyűlnek

Árvalányhajadban ott motoz a szél,
fénycseppek gyűlnek szemednek mély tavába.
Szíved most is oly hűvös, rideg acél,
tán a vágy hevével rést ütök falán ma.
 
Hű szerelmem érezd, lásd, s lelkedbe vésd,    
én hiszem, szerelmes, bús szívem nem téved.
Űzd ki lelkedből a téli dermedést,
s illatos virágmezőt teremtek néked.
 

Hozzászólások

Szépséges gondolat!

Nagygyörgy Erzsébet képe

Köszönöm, kedves Imre!

hubart képe

Szép  költői eszkozökkel jelenítetted meg a mondanivalót! :) 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Köszönöm szépen, Feri!

lnpeters képe

Gyönyörű!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Köszönöm szépen, Laci!

hzsike képe

Nagyon szép vers. Szeretettel gratulálok, kedves Erzsike. :)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Köszönöm szépen, Zsikém!