Ezeregy reggel

Kopnak az évek…

halkul az ének…

lassul a ritmus… rozsdás a láb…

Már csak az emlék

őrzi, hogy nem rég

víg kacagással ringott a tánc.

Ringott a csípő,

s a báli cipő

repülni készült, ütemre járt,

lehullt a bilincs,

s a kacér hajtincs

szabadmadárként lebegve szállt.

Szálltak a szárnyak,

s az izzó vágyak

szerelem tűzként lobogtak fel,

s hiába múlt el,

ezeregy reggel

emléke most is, égig emel.