Eljössz megint

A kis szobádra ült a félhomály, 
feledve száz recept s a gyógyszerek, 
a lámpa ég, s az est magánya fáj,
el is merengsz, amint a perc pereg. 
 
Még benned él a régi délután, 
a bók, a titkon elrakott szavak, 
de most a NOX zenéje szól csupán, 
a dallamok füledbe zsonganak.
 
Az én magányom oly sötét verem, 
de jössz megint ma, biztosan tudom, 
az álom elrabol, s az éteren 
megérkezel, 
s szemhéjamat ma újra rád csukom! 

Hozzászólások

Csilla képe

Gyönyörű! A NOX meglepett:-) Gratulálok!

 

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Csilla!  :-) 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Feri!

Szép, míves vers.

Erzsike

hubart képe

Kedves Erzsike, köszönöm véleményedet! :) 

 

hzsike képe

Gyönyörű vers. Főleg az utolsó versszak vitt magával. (Pedig a NOX-ot nem is szeretem. :))

Szeretettel gratulálok!

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Zsike! Bevallom nekem sem a NOX a kedvencem! :)