Csakrám

Hajnaltájt hűs szellő
télből kelt álmot sző.
Álmomból létem lett,
ábrándtól kegyvesztett.

Kertemben két cinkém.
Trillázzák úgy, mint én,
trilláznak félvállról,
dalt írnak, fényár szól.

Dalt írnak fényedről.
Eltépett lélekből
Holtam már múltat jár,
fátyolkép arcodnál.

Ebből gyűlt új csakrám;
éltet, hát így hagynám.
Örvényt hány, őszintén.
Csak rám vár két cinkém.