Jelenlegi hely

Az Élet Ősze

Beküldte lnpeters - 2012, szeptember 8 - 23:48

Ötven felett kezdődik már Szeptember,

Még napsugaras, mint a régi Nyár,

Még csókra éled hajnalban az ember,

De már ködösebb lesz a láthatár.

——–

Fényét a Nap már bágyadtabban ontja,

Felnőttebbek lettek a csemeték,

Plasztikusabbá vált a Lélek gondja,

S az évek sora szikrázó nyakék.

——

Régi vonásaink kiélesednek,

Szeptember ránca a szemünk alatt,

Az őszi alkonyok könnyen felednek,

De bensőséges minden Pillanat.

——

Ahogy mélyülnek arcunk ráncai,

S ahogy az őszi gondok cseperednek,

Szorosabbak az Idő láncai,

S a csókok napról napra édesebbek.

——-

Mind nehezebb, ahogy a szívünk dobban,

A múló Élet, mint malomkerék;

Árnyékunk másokat véd egyre jobban,

S lombot növesztünk, mint a jegenyék.

Hozzászólások

Toma

2012, szeptember 9 - 00:52

Permalink

Az "ősz költőjétől" eddig

Az "ősz költőjétől" eddig nekem a legszebb. Gratulálok. Ez is más, mint a többi. Nagon jó vers.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

vati

2012, szeptember 9 - 08:43

Permalink

A csudába azokkal a szótagszámokkal - készültem már mondani a többieknek is, a vers úgy szóljon, mintha élőbeszéd volna. E vers első olvasásakor a remekül lüktető ritmus fogott meg, gyanús lett, hát elkezdtem számolni a szótagokat. Felfedeztem, hogy 10 és 11 szótagos sorok váltják egymást, és éppen az egymással rímelők felelnek meg egymásnak szótagszámban. Ez a tartalom, ezt a formát választotta magának, így alkotnak egységet. Remekbe szabtad, Lacikám!

Varga Tibor