Az Ég gúlája ránk borul

Az ég gúlája ránk borul,
Mögötte messzeség,
Távol strázsáló csillagok
Csillámló fénye ég.

Az ég gúlája ránk borul,
A messzeség figyel,
S hogy lesz-e majd száz új világ;
Az ember dönti el.

Az ég gúlája ránk borul
És titkokat takar,
A bennünk élő őserő
Teremteni akar.

Az ég gúlája ránk borul;
Irigy matéria,
Egy más Időben más a Föld,
S más ember-széria.

Az Univerzum mosolyog,
Magunk az Egy vagyunk;
Nagyot csak akkor alkotunk,
Ha Nagyot akarunk.

Ha nő bennünk a Szeretet,
És fogy a félelem,
Előbb-utóbb majd felragyog
Bennünk a Végtelen