Az a jó vers, ami bátor

Nagyszerűen írod, kedves László...

Hiszed vagy sem, találó versedtől függetlenül hoztam össze ezt a fricskát, mit merészelek nálad hagyni, semmint blogba írni, mert a tartalom nem ennek a helynek szól, így általánosságot igyekeztem benne láttatni.

Ha úgy érzed, semmi keresni valója nálad, bátran tedd a kukába, s az esetben előre is elnézésed kérem!

Galád varázs

Nem megy énnekem a semmi rimpa,

bár tudom, macsó, ki nyál e nyelven,

van kivétel, az se épp kismiska,

karcol épp amit elvárnak rendben, 

s hű tudorjai mint megkívánják.

Bár a tartalom lerágott, bukta,

mit nekik, kopott, nem falra hányják,

jó az úgy, a hű tanonc ezt tudta.

Nem fog úgy a tollam, szánt az égig,

így tudok betűt igaznak adni,

talpamat vakarnák, bárhogy kérik,

ám fogok erőmből csak haladni.

Stílusom, lehet, cián, mi mar, ha

túlfeszítik íjam, és a mérgük

mázas szó lepi, profán’ takarja;

nem kímélem innen büszkeségük.

Szemem jövőt kacsint, és ki néha

még kitúrni vágy, boldog úgy legyen,

ahogy átok ült varangyos béka

tündököl egy kiszáradt tó helyen.