Az éjszaka neveltje vagyok

Anyám a csillagok szülötte volt,
titkon fénylő, ringó rejtelmesség.
Belőle lettem, álmokat hintő,
szavak magjait vető nagy talány.
 
Én az éjszaka neveltje vagyok,
megfoghatatlan ismeretlenség.
Holdkaréjában alvó csendes lény,
az éji szellő hűs fuvallata.
 
Még a Föld hű leánya is vagyok,
erdők fáival mélyen lélegző,
vadak szívével együtt dobbanó,
fényre forgó, bús titokzatosság.
 
CsatolmányMéret
Kép ikon letöltés (18).jpg6.95 KB

Hozzászólások

Csilla képe

Adyt érzem visszaköszönni a versedben, Észak-fok, titok, idegenség... A fényre fogót nem értem, de tetszéssel olvastalak.:)

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Fényre forgó lenne az csak hiányzott az "r" betű, köszönöm, hogy felfigyeltél rá. Örülök, ha tetszett.

Erzsike

Mysty Kata képe

Különös, különleges benyomást tesz rám : rejtelmesség,nagy talány.,ismeretlenség, titokzatosság....szavakkal!!Uralják a gondolatokat!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Kata!

Köszönöm, hogy olvastad, ölellek.

Erzsike

Szepesi Zsuzsanna képe

Gratulálok,Erzsike!

Szepesi Zsuzsanna

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Zsuzsi!

Örülök, hogy olvastad szerény versemet.

Erzsike

hubart képe

A titkok homálya lengi be a versedet, valóban Ady szellemét idézik ezek a sorok. Kicsit az emberi társadalom elidegenedése is visszaköszön belőle, Inkább érezni, mint érteni lehet ezt a jelenséget. 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Feri!

Igen, jól mondod, érzed a vers üznete valóban ez, de mégis titokzatos.

Erzsike