Atlantisz májuskirálya

Atlantisz májuskirálya
Felment a város tornyába.

A magasból széjjelnézett,
Látott sok rosszat, sok szépet.

Látott vásárt, meg fecskerajt,
Semmi sem jelezte a bajt.

A jelen pillanat csupán,
Hallgat a Szent, bőg a profán.

Atlantisz májuskirálya
Letekintett a múltjára,

Aztán fel, a jövőjére...
Látta, hogy mikor lesz vége.

Lent ittak meg ünnepeltek,
Pereltek és üzleteltek.

Még nem hallatszott a moraj,
Pedig már közelgett a baj.

Atlantisz májuskirálya
Végül a jövőt is látta.

Megértette, hogy a végzet
Mostanra jövővé érett,

Lelki gátak elpattantak,
Kötelékek megszakadtak,

Relatívvá lett a bőség,
Tovatűnt a felelősség,

S az iszap-massza emberek
Már semmiről nem tehetnek,

Se a rosszról, se a jóról...
A fátum sohasem spórol...

Egyelőre győz a végzet...
Majd egy következő
Élet...

Atlantisz májuskirálya
Csöndesen ment a dolgára...