Apám útjai

A nagy hadak útját jó apám megjárta,
de saját népéhez örökké hű maradt,
ruszki hurrá várta Kolomea alatt,
gyilkos tűzijáték, nem holmi petárda.

Bíborló mezőkön vörös marok kaszált,
a drága magyar vér, mint az ár sara folyt,
ott az emberélet nem ért egy barabolyt,
szenvedett az élő látva bajtárshalált.

A felszabadító zabrált, mindent fogott,
és vészmagot hozott, azt szórta szerteszét,
míg apám élvezte vendégszeretetét –
hadifogság nyűtte, jó málenkij robot.

Majd itthon küszködött, homlokának árka
gyöngyözött, ám állta keményen a sarat,
magyarnak, embernek örökké megmaradt,
míg egyszer Kharónnal elvitte a bárka.

2015. febr. 26.