Anonymus éjszakája

Anonymus éjszakája
Belevész a némaságba.

A néhai Béla király
Jegyzőjének nemigen fáj

Hogy ködbe vész az emléke.
Kiírta magából végre

Azt, ami a lelkét nyomta,
Most már az utókor gondja,

Hogy csak összevissza zagyvált,
Vagy rejtélykulcsot hagyott ránk...

Anonymus éjszakája
Hajnalát hiába várja.

Milyen érdek állt mögötte?
Tollát milyen cél vezette?

Vajon micsoda hatalom
Rejlik negyvennyolc oldalon?

Vajon Anonymus mester,
(Azaz P. dictus magister)

Szvatoplukról mit sem tudott,
Helyette vannak a blakok,

Nincs Simeon, se Luitpold,
Helyettük másokat koholt,

Gelu, Glad, Ménmarót, Salán...
Léteztek-e egyáltalán?

Anonymus éjszakája
Mikor fordul napvilágra?

Területrablók idézik,
Pedig még félig sem értik,

Tekerik, húzzák és nyúzzák,
Képzelegve kiforgatják,

S fújják, amit nem értenek,
Meg amit hozzá költenek...

Valahol mindegyik sejti
Hogy ez nem őket illeti...

Anonymus másra gondolt,
Nem nekik, nem hozzájuk szólt.

Anonymus éjszakája;
Nem ég a pásztortűz lángja,

Hol marad az új nézőpont,
Ami minden titkot megold?

Valahol időtlen ködben
Anonymus hallgat csöndben.

Vén csuklyája mögött zavar;
Valamit mondani akar,

De az utókor ostoba,
Talán meg sem érti soha...

A Múltakon köd uszálya...
Anonymus éjszakája...