Akit líra vigasztal

Ispotályban istápolt
szívem lyukas, nincs rá folt.
Galambdúc az, csibevár,
rajta a szél ki-be jár.
 
Halódik, vagy feléled,
mikor mit hoz az élet;
a vég felé halad ma,
bár kicsit még maradna.
 
Akit líra vigasztal,
s ösztökél egy pimasz dal,
nem tart vissza flegma gát,
juszt sem adja meg magát.
 
Egy ily kemény vén gyerek
nem nyafog, nem kesereg;
borral, nővel, imával
minden bajból kilábal.

Hozzászólások

hzsike képe

Remek vers, ragyogó rímekkel.

Szeretettel gratulálok! :)

Micsoda rímek, micsoda életerő, egészen felpezsdített a versed, gratulálok!

hubart képe

Kedves Zsike és Imre, nagyon szépen köszönöm hozzászólásaitokat! :) 

Haász Irén képe

Úgy legyen! :)))))

hubart képe

Köszönöm szépen, Irénkém! :)

 

lnpeters képe

Számomra a nap verse! Szeretettel gratulálok!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Megtisztelő véleményedet nagyon szépen köszönöm, Laci!