Ábrándok ködében
(Nagyváradon)
Köd ül a városon, az este oly sivár,
pang a lét, a korzón nem caplat senki már.
Püspökkert. Lomb között fészkel a vak sötét,
rézgomb sem díszíti fenn az ég köntösét.
Vonatra várok én, kell még egy óra tán,
sétálok, a torony vén baglya szól a fán.
Kanonok sorának árkádja hívogat,
nézem száz oszlopát, orgonasípokat.
Ablakrács, kapualj, ó pincegádorok
szúette padlóján az idő ácsorog.
Ablakok vén sora, mint régi bérhodály,
csend van, és rám ül a nyomasztó félhomály.
Salétrom cifrázta összeforrt házfalak,
ott mintha mozdulna rajta egy árnyalak.
A Holnap városa idézi szellemét,
látom is véreres, karikás, telt szemét.
Megszólít: Késői kolléga, mondd, hova,
merre jársz? A sorsod neked is mostoha?
Nincs jövő, tudhatod, s a múltnak gondja nagy,
a jelen áldozat, s te vágyad foglya vagy!
Balkáni állapot, hócipőd megtelik,
de jöjj az EMKÉBE, mulassunk reggelig!
Nincs már sok értelme megúszni szárazon!
– súgja még, s nem érti, mért késik válaszom.
Ám ekkor a torony órája tízet üt,
eltűnik az árnyék, csend honol mindenütt.
Ábrándok ködével az időt lopatom...
De futás, mert rögtön elmegy a vonatom!
Hozzászólások
hzsike
2016, január 29 - 21:34
Permalink
Nagyon tetszett a versed,
Nagyon tetszett a versed, kedves Feri. Gondos, gazdag képvilágú, míves vers, remek rímekkel. Magával vitt a hangulata, nagyon láttatóan, életszerűen jelenítetted meg. Igazi versélmény volt.
Szeretettel gratulálok.
Zsike :)
hubart
2016, január 30 - 14:29
Permalink
Köszönöm szépen, drága Zsike,
Köszönöm szépen, drága Zsike, örülök véleményednek! :)
Csilla
2016, január 29 - 22:53
Permalink
Nagyszerű vers, a nyomasztó,
Nagyszerű vers, a nyomasztó, lemondó hangulata ellenére is! Borzongva jártam Veled Nagyvárad utcáit, a Püspökkertet, hallgattam a beszélgetést Adyval. Gratulálok a megidézéshez, s tényleg tapintani lehet a csendet, a múlást a "magyar lelkek forradalmának" városában, és versedben is. A pusztulás sajnos nem vízió.
(a mostani Astoria szálló volt az EMKE?)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hubart
2016, január 30 - 14:37
Permalink
A nagy költő 96 éve húnyt el,
A nagy költő 96 éve húnyt el, január 27-én, és úgy írtam meg ezt a verset máseste, hogy ez a dátum eszembe sem jutott. Talán isteni sugallat volt, talán csak véletlen egybeesés. Igen, a mostani Astoria volt az egykori EMKE kávéház, ahol Ady igen gyakran megfordult.
Drága Csilla, köszönöm kedves szavaidat!
Csilla
2016, január 30 - 17:32
Permalink
Nincsenek véletlenek,
Nincsenek véletlenek, szerintem. :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Haász Irén
2016, január 30 - 12:55
Permalink
Nagyon szép, láttató. Sajnos,
Nagyon szép, láttató. Sajnos, nem voltam még annyit Nagyváradon, hogy a Püspökkert eligazított volna, így csak Csilla hsz.-éből tudom, hogy ez a város ihletett meg...
hubart
2016, január 30 - 14:41
Permalink
De mennyire igazad van,
De mennyire igazad van, Irénkém! Nem mindenki járt Nagyváradon, a Holnap városában, biztosan vannak olyanok is, akik a Kanonok-sorról sem hallottak. Nem árt jeleznem a cím alatt, hogy melyik városról is van szó.
Köszönöm szépen kedves szavaidat!
lnpeters
2016, január 30 - 14:37
Permalink
Már nem az első ilyen versed,
Már nem az első ilyen versed, Feri. Most már akár a műfaj meghatározását is megkísérthetjük....
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hubart
2016, január 30 - 14:46
Permalink
Igazad van, Laci, gondolkodom
Igazad van, Laci, gondolkodom is rajta. Kicsit elégia, kicsit nekrológ, de hogy pontosan mi is, még nem tudom.
Köszönöm, hogy itt jártál, várom az ötletedet! :)
Mysty Kata
2016, január 30 - 16:52
Permalink
Ájultan szép..Feri, a
Ájultan szép..Feri, a szépsége elszédítő!!!!Ady, odafenn örömében mosolyog!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hubart
2016, január 30 - 19:57
Permalink
Örölök, hogy ennyire
Örölök, hogy ennyire megérintett, Katám! Köszönöm kedves szavaidat! :)
Nagygyörgy Erzsébet
2016, január 30 - 17:54
Permalink
Kedves Feri! Remek vers,
Kedves Feri!
Remek vers, köszönöm.
Erzsike
hubart
2016, január 30 - 19:57
Permalink
Én köszönöm, Erzsikém! :)
Én köszönöm, Erzsikém! :)
Schvalm Rózsa
2016, január 30 - 20:05
Permalink
Kedves Feri! Nagyon szép
Kedves Feri! Nagyon szép vers, szeretettel gratulálok! Rózsa
hubart
2016, január 31 - 09:06
Permalink
Nagyon szépen köszönöm,
Nagyon szépen köszönöm, kedves Rózsa. :)
Bieber Mária
2016, január 30 - 22:57
Permalink
Nagyon tetszik: gördülékenyek
Nagyon tetszik: gördülékenyek a sorok, szokásosan míves rímek a sorvégeken, Nagyvárad és Ady, a múlt és a jelen találkozása. Ahogy olvastam többször is, Kölcsey Husztja idéződött fel bennem. Bár Nálad a vers vége kissé "lecsapott", nagyon is a jelen sürgetésében, a szorító idő rohanásában ér véget, nincs örök érvényű tanulság. Gratulálok szeretettel.
Bieber Mária
(Hespera)
hubart
2016, január 31 - 09:18
Permalink
Szívem csücske Nagyvárad, a
Szívem csücske Nagyvárad, a magyar szellemiség eggyik fellegvára. Sajnos a pusztulás minden téren jelen van a városban, nemcsak az épłtészet és műemlékvédelem területén, hanem a magyar szellemiség is egyre inkább háttérbe szorul az etnikai arányok következetes eltorzítása miatt. Egy lelkes kis csapat még küzd kitartóan, próbálja menteni a menthetőt és életben tartani amit még lehet. Ady örökségét még őrzi a város, azt a hatalom sem tudja eltüntetni már csak a látszat kedvéért sem, de mellette, körülötte olyan személkyiségeknek próbálnak kultuszt teremteni, akiknek közük sem volt a város történelméhez. A mítoszteremtő hamisítás a temetőrendezéstől a Szent László tér átépítéséig mindent átfog.
Marikám, öszönöm szépen kedves értékelő szavaidat.
Bieber Mária
2016, január 31 - 17:17
Permalink
Én is köszönöm mindazt, amit
Én is köszönöm mindazt, amit versed kapcsán megosztottál velem/velünk, olvasókkal. Kitartást kívánok a küzdelemben, de azt hiszem, majdnem fölösleges is ez a kívánság, mivel belülről hajt a küzdés, és holtig tart, annyi bizonyos.
Bieber Mária
(Hespera)