A postás

Biciklit tol a vén postás,
mindennapi útját rója,
kicsit púpos, és borostás,
de sok titok bölcs tudója.

Tudja, mikor, mennyi lóvét
kap a szomszéd a fiától,
onnan, ahol dúl a jólét,
a távoli Angliából.

Tisztában van azzal is, hogy
kit idézett a jog perbe,
jó hitele el kinek fogy,
s a jövőben mi a terve.

Ki kap gáláns szép sorokat
illatozó borítékban –
ebből frigy lesz, erre fogad,
pedig az új borig még van…

Régen, amíg fiatal volt,
neki dalolt a pacsirta,
– útjába állt az italbolt –,
a strapát is jobban bírta.

Megesett, hogy egy szép özvegy-
asszony hátát is megmosta;
ma már egykedvűen jön, megy,
és becsenget: itt a posta!

Bár egy kopott kerékpáron,
táskán kívül nincs egyebe -
őt sztárolja télen, nyáron
a kisváros minden ebe.

Tíz körömmel fogna másba,
emlékekből rakni várat,
mert ebbe a házalásba,
cipelésbe belefáradt.

Sokat változott a világ:
van már mobil, net, meg ímél,
pötyögtetik a nyámnyilák,
de az postást mégsem kímél!