A pokolban nincsen költő

Hosszú a tél, unom már a hideget,
az ágy pokla jó meleggel hiteget.
Luciferrel koccintottam az éjjel,
nem jó borral, ronda rézelejével.

Lelke – véltem –, darócposztó, vert suba,
de mosolygott: legyünk eztán pertuba!
– Hát nem bánom, próbáljuk meg, jó komám,
nem nő szarvam tán az adott szó nyomán.

Ő csak nézett, és kajánul vigyorgott,
én nem tudtam mire vélni a dolgot.
Kicsavarta kezemből a hangszerem:
poétának itt lenn babér nem terem!

Már tudom, hogy a pokolban nincs morál,
ördög lesz az, ki ördöggel cimborál.
Kerüld hát el, s főleg ne kérd táncra fel,
mert ravasz, és előbb-utóbb láncra ver!