A pipacs és a búzavirág

Nem esik már, gyere játszunk!
Búzavirág torka tárul...
Pipacsunk csak ámul-bámul...
- Kérlek szépen bújócskázzunk!
Már nem esik, - játszunk-gyere!
Búzatábla telis-tele...
Benne virág színe meglel!
Pipacstenger medre megtelt!
 
Te leszel a hunyó - kezdjünk!
Kék szirmomat el nem hagyom,
Búzatáblára akasztom,
Remek a mi védő gyepünk.
Máris hunyó lett a pipacs,
Dala zengő ipi-apacs,
Irít, virít , szinte pirít...
A búzakékünk elrejtezik.
 
Nem talállak! - szólt a pipacs.
Szemfülesség - " nem kis hiba"
Te kicsi vagy, igen ügyes...
Én meg olyan, mint egy ripacs.
- Nem sikerült, nem találta
meg, egyszer sem, ezért lett
még tüzesebb, és csak vérzett,
Csak áradt a pipacs dráma.
 
Bújj most Te el, én kereslek,
Ne keseregj, játsszunk tovább,
Versenyezzünk, - győzni jobb tán?!
Búzatáblák kin nevetnek?!
 
"A szó csupasz, de buzdítás,
 legtöbb - csupán -  csak ámítás,"
- mondta a fürj őket lesve,
Látta, hogy a pipacs beste!
Beste, beste! Csak szerette..
Az aratás végét leste,
Megbékéltek mind a ketten
leánykéztől össze'szedten...
Egy csokorban, egy vázában,
Otthon egy kis szobában.
Az apró nép megcsodálja,
Szépségébe szemét mártja.

Forrás: itt

 http://kinszi.blogspot.hu/2014/07/zelk-zoltan-pipacs-es-buzavirag.html