A fogadalom
– Ádám, te a fáról megetted az almát!
Tiltottam, óvtalak, de mégis megtetted…
Elorozni vágytad a tudás hatalmát,
most előlem bujkálsz, bűnödet takarnád –,
légy hát magad ura vállalva e tetted!
Meghőkölt az ember. Szabad volt azelőtt,
mint az erdőn a vad, boldog és gondtalan.
Most úgy konstatálja, feje lágya benőtt
– az adhat ezután az élethez erőt –,
de levében fő már, mert ezer gondja van.
Az éj vihart hozott, tűzkígyót, rémeket.
A Hit visszautat keresett alkuban:
– Templomot ácsolok, úgy éljek, én Neked,
ahol mécsest gyújtok, bűnbánó fényeket,
csak óvd meg életem; imámat halld, Uram!
Virradatra végre kitisztult az égbolt,
hét színű szivárvány ívével ékített,
kisütött a nap is, mint kegyelem-fényfolt.
A nagy ijedségtől Ádám ajka kék volt,
de szent oltár helyett rejteket épített.
2015. ápr. 7.
Hozzászólások
Haász Irén
2015, április 11 - 18:40
Permalink
Nagyon tetszik, ironikus,
Nagyon tetszik, ironikus, mégis szomorkás.
Gratulálok, Ferikém.
hubart
2015, április 13 - 19:49
Permalink
Köszönöm szépen, Irénkém! :)
Köszönöm szépen, Irénkém! :)
hzsike
2015, április 12 - 15:04
Permalink
Remek vers! Szép felező
Remek vers! Szép felező tizenkettesekben és az általam is oly nagyon kedvelt rímképletbe csomagolva. A mondanivaló is nagyon jó, figyelemfelkeltő...Ilyenek "ezek az Ádámok"! ...csak ígérgetnek. :)
Gratulálok!
hubart
2015, április 13 - 19:51
Permalink
No de Éva sem volt jobb a
No de Éva sem volt jobb a Deákné vásznánál! :) Köszönöm szépen figyelmedet, méltató szavaidat! :)
Csilla
2015, április 13 - 15:02
Permalink
Ígéret, szövetség, hányszor
Ígéret, szövetség, hányszor megszegjük...
Nekem is tetszik a rímképlet, és a mondanivaló főleg:)
Szeretettel gratulálok!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hubart
2015, április 13 - 19:53
Permalink
Ígérni könnyű, de
Ígérni könnyű, de felelőtlenség nem teljesíteni! Köszönöm kedves szavaidat! :)
kolevandras
2015, április 15 - 19:47
Permalink
Kedves Ferenc! Nagyon
Kedves Ferenc! Nagyon tetszett a versed. Nagyon biztos kézzel nyúltál hozzá újfent egy Ószövetségi történethez. Ott vagyunk a Kertben és a végén mégiscsak itt vagyunk a mában, és mindez szinte észrevétlen! Hihetetlen érzékkel utaztattál minket abba a jelenbe, melyben nem ártana mindenkinek még nagyon sok ilyen verset olvasni és levonni a tanulságot!
hubart
2015, április 16 - 19:31
Permalink
Köszönöm szépen méltató
Köszönöm szépen méltató soraidat, kedves András.