Élünk, míg rohan velünk az Idő

Élünk, míg rohan velünk
Az Idő,
Míg szakállunk kinő,
Míg Télre Tavasz,
Utána nyár szalad,
Míg hervatag Ősz után Tél marad,
Míg meg nem áll velünk
A Pillanat.

Élünk, míg rohan velünk
Az Idő,
Míg szorít a cipő,
Amíg az esztendőink száma nő.
Az idő meg nem áll,
Mindig véget ér a Nyár,
És mindig újra visszatér
A Tél.

Élünk, míg rohan velünk
Az Idő,
Míg van hozzá
Erő,
Míg egyszer el nem nyel a temető.
Tovaszalad a legszebb
Pillanat,
Csak szürkülő emlék,
Más nem marad;
Nincs megállás a földi ég alatt.

Élünk, míg rohan velünk
Az Idő,
A Lét lehet dicső,
Vagy leverő,
Jeges,
Vagy perzselő,
Azért van bennünk
Erkölcsi Erő,
Hogy a változásban
Helytállni tudjunk,
Hogy Szeretetet
Adjunk,
S elfogadjunk.

Élünk, míg rohan velünk
Az Idő,
Míg van számunkra
Múlt,
Jelen,
Jövő;
Míg Remény terem,
Míg van számunkra
Cél
És Értelem.
Amíg maradunk
Szépre,
Jóra frissen;
Míg lakóhelyre lel bennünk
Az Isten.

Élünk, míg rohan velünk
Az Idő,
Lehet
Keresztelő,
Vagy esküvő,
A legszebb Pillanat is tovaröppen,
A Múlt múzeuma magába zárja,
Csenddé tömörül bennünk
A hiánya.

Élünk, míg rohan velünk
Az Idő,
Míg szakállunk kinő,
Míg Télre Tavasz,
Utána nyár szalad,
Míg hervatag Ősz után Tél marad,
Míg meg nem áll velünk
A Pillanat.