Kifosztottak könnyei
Beküldte Kriszta - 2014, június 17 - 17:56
Gyöngyházfényű ég alatt
morajló óceán
napfénytől aranyló fodrokkal
mossa a partokat.
Partokon emberek
meztelen, fedetlen
beléje hatolnak.
Ellopják kincseit,
kagylókat, gyöngyöket,
mit gyönyörű leányok
a hajukba fonnak.
Formásak,füstösek,
amazon-szelídek,
füge bor ízű csókokat
csókolnak.
Tetovált férfiak, oroszlántestűek
táncoltatják őket
a durva homokon.
A durva homokon
meztelen, fedetlen,
beléjük hatolnak...
*
Ellopják kincseit,
reményét, magzatát,
a földnek gyermekét
tűzbe vetik.
Ott hamvad, ott ég el,
a parázs mélyében, s
sírják érte halkan
a kifosztottak könnyeit...
Hozzászólások
Kriszta
2014, június 23 - 19:28
Permalink
Köszönöm szépen, hogy
Köszönöm szépen, hogy olvastad és véleményezted a verset, megtiszteltél vele! Örülök, ha tetszett :).