Látomás
Beküldte baramara - 2014, január 25 - 20:00
Szürke, álmos a hajnal,
kárörvendnek a varjak,
a horizonton még tétova
a küzdelmes holnap.
Kiégett, üszkös tarló,
amott lángoló sivatag,
az égen csak fekete felhő,
már nem kel fel a nap.
Forró és véres a tenger,
belefulladt az ember.
Megállt az idő, s az óra
sem ketyeg, nem lesz
többé ünnep a szeretet,
csak az álom, mi még
valaha szép lehet.
Maszkokra égett
emberi arcok
a hamu alatt,
jéghideg a nyár,
kopár fák sírnak
leveleik után.
Fekete a tenger,
gyászol a naplemente,
a parton senki sem áll.
Kihalt az élet már!!!
Budapest, 2013. 04. 29.
Hozzászólások
barnaby
2014, január 25 - 20:51
Permalink
Látomásnak eléggé rémísztő,
Látomásnak eléggé rémísztő, versnek viszont jó nagyon...még szerencse, hogy nem valóság idáig...de lehetséges ez is.Gratulálok:B:)
baramara
2014, január 25 - 21:05
Permalink
Köszönöm, én is remélem, hogy
Köszönöm, én is remélem, hogy ez nem lesz valóság!
Örülök, hogy tetszett - mint vers - . :)