A hang
Ha csobban a hang, s mélybe lehúzva odaláncol
a csend köteléhez, mert meguntad, ahogy zsibongva táncol
a zűrös világ . Kirekeszted lázas szemeidből, s nem változik.
Miért nem törik meg a varázs? Szűnjön meg a zaj, s az átok is...
Ha dübörgés a hang duzzasztva elméd, hasítja ketté
gondolatod, majd acélpántokkal ölel, s szorítja eggyé,
hogy fájjon. Forrjon is a véred. Így sanyargatja a jobbik éned,
s előcsalogatja a dühöngő démont,. Vadállattá válsz, ki vért ont...
Ha szeret a hang, gurulva kacag, gyöngy a nevetés.
Meleg bársonnyal betakar, ahogy mindig, ha kell az ölelés.
Könnyű szívvel szelídül meg minden szorongó gondolat
eldobod lelked terheit ; érzed, csak így lehetsz boldogabb...
S ha néma a hang, csendben lapul. Rád telepszik hívatlanul.
Magányba zár, benned társra talál. Csak szótlanul
révedsz a semmibe, soha nem szeretett senki sem...
Ne kérdezd miért. Ennek, már így kellett lennie...
Ha sír, vagy jajong, úgy zokog a hang. Felkiáltó lélekharang.
Benned a jel, új útra lel. Lángolni fél, ha tűzzel ölel,
vagy hamvadna el keserves kínok között, hol eleven
sebben jajdul a lélek. Néma a szív és szótlan a szerelem…
Hozzászólások
hzsike
2013, május 22 - 17:51
Permalink
Nagyon tetszett a versed,
Nagyon tetszett a versed, kedves Barna. Szeretettel olvastam:Zsike:)
vati
2013, május 19 - 15:32
Permalink
Ez remek, kedves Barna! Csak
Ez remek, kedves Barna! Csak egy apró megjegyzést engedj meg nekem: A "sem" és a "se" tagadószavak tetszés szerint váltogathatók. Az 5. versszak harmadik sorának végéről akár el is hagyhatod az "m" betűt, még aposztróffal se kell helyettesíteni.. Nézd csak meg, hogy úgy mennyivel szebben csendülne rá a negyedik sor válaszríme...
Varga Tibor
Zajácz Edina
2013, május 21 - 08:25
Permalink
Ez igazán szép lett,
Ez igazán szép lett, gratulálok!:)
hzsike
2013, május 22 - 17:54
Permalink
Ismét elolvastam, egyre
Ismét elolvastam, egyre jobban tetszik.
Szeretettel:Zsike:)
Haász Irén
2013, május 22 - 18:05
Permalink
Nehéz vers, mert a hosszú
Nehéz vers, mert a hosszú sorok dallama sose hullámzik olyan szépen, mint a rövidebbeké, de annál mélyebb. Többször olvasva, ízlelgetve jönnek elő a szépségei...