A hozzám kötött rög
Beküldte Toma - 2012, március 23 - 10:54
Táska fakkjában kicsi morzsaléknyi
minta, kertünk földszaga orrba bújva,
vinne otthont távoli, messzi tájba...
S rögzül a lelkem...
Mára illatfellege lett a rögnek,
kapocs énbennem, kötelék a múltba,
dús mezők fű illata hívna, zúg a
föld szava értem.
Mit jelent hát: nem-hazatérni, s úton
lenni, mint bolygó, örökös körében?
Rögtelenséget: vereséget. Ébren
halni a mában.
Illatát őrzöm, vele élek mindig,
hogyha egyszer majd betemet: tudja testem,
sírba nem más földbe helyeztek, érzem,
otthonom: ágyam.
Hozzászólások
hubart
2012, március 23 - 13:31
Permalink
Kedves Bolygó belgiumi,
Kedves Bolygó belgiumi, külhoni magyarként versed minden gondolatát átérzem. A mondanivalót igen jól szolgálja a választott forma, az ereszkedő ritmus, a és a csonka negyedik sorok.
Üdvözöllek: Feri
Toma
2012, március 23 - 16:31
Permalink
Kedves Feri, igen, bármilyen
Kedves Feri, igen, bármilyen formában is jön el ez, választottan (mint az én esetemben) vagy kényszerből (mint nálad), mindenképpen ugyanaz az eredmény, és a konklúzió: nem lehetünk világpolgárok. A rög van és létezik.
Toma
2012, március 23 - 16:37
Permalink
Köszönöm Joe, megtisztelsz.
Köszönöm Joe, megtisztelsz. Bizony nehéz a forma, de magyar nyelv oly hajlékony és gazdag...
M. Karácsonyi Bea
2012, március 23 - 16:13
Permalink
Gyönyörű ez a vers.
Gyönyörű ez a vers.
Toma
2012, március 23 - 16:38
Permalink
Köszönöm Kedves sea, örülök,
Köszönöm Kedves sea, örülök, hogy tetszett.
lnpeters
2012, március 23 - 22:33
Permalink
Nagyszerű vers, Toma!
Nagyszerű vers, Toma!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Toma
2012, március 23 - 23:22
Permalink
Köszönöm Barátom!
Köszönöm Barátom!