Sóhajok éje
Beküldte Csilla - 2016, március 28 - 21:04
Sóhajokkal merted teli az éjszakát,
karjaidba vetted, és úgy is adtad át,
mint egy nehéz ékszert, és úgy, mintha ennél
nem volna nagyobb kincs, amit rejtegetnél.
Megláttam szemedben akkor azt a foglyot,
aki önmagától rettegve beomlott
tornyában árnyékként állt, mint cella őre,
kényelmetlen ingben, verítékben főve.
Tíz éve lassan már, hogy én vigyázok rád,
feltörlöm naponta a lázálmok porát,
s míg hordom ékszered, sóhajod fénye bent
könnyű ruhát felölt, s az éjen átdereng.
Hozzászólások
Nagygyörgy Erzsébet
2016, március 30 - 20:46
Permalink
Kedves Csilla! Nagyon
Kedves Csilla!
Nagyon tetszett a vers.
Erzsike
Mysty Kata
2016, március 30 - 20:55
Permalink
Sóhajtól sóhajig a Fényetek
Sóhajtól sóhajig a Fényetek ível, elkápráztat!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Csilla
2016, március 30 - 22:51
Permalink
De nagyon örülök, hogy
De nagyon örülök, hogy szóltatok hozzá! Azt hittem, hogy nagyon rosszat vagy érthetetlent írtam! :) Köszönöm a figyelmet, ölellek benneteket!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Haász Irén
2016, március 31 - 11:15
Permalink
Vannak versek, amik
Vannak versek, amik véletlenül kallódnak, nincs hsz., de ez nem ezt jelenti, hogy rossz. Csak a véletlen...
Ez is egy nagyon szép vers, megnyugtatlak!
Csilla
2016, március 31 - 12:08
Permalink
Köszönöm a figyelmedet és
Köszönöm a figyelmedet és megnyugtató véleményedet! :-))
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/