Pipacsföldön (másképp, ahogy elvárt lenne? :) )
Beküldte Sztancsik Éva - 2015, május 30 - 13:52Szikrázott a Nap azon a délután,
felvettem kedvenc, kék-virágos ruhám -
méh dongott fodrán, töltögetve kedvét,
hasamon rózsát kergettek a lepkék.
A szomszéd réten hajlongott sok pipacs.
Szellő úr szisszent: ez vadvirág, ripacs! -
Csitt! intettem le, ne kötekedj, szentem;
hozzájuk megyek, hogy bájam terjesszem.
Szerény, vérhajú, hamar-hulló élet...
sajnállak, hiszen oly hirtelen véged -
gondoltam egyet! bár maradnál tovább...
hangolj lelkemből daloló csalogányt.