Márkus László blogja

Acta est fabula

Beküldte Márkus László - 2015, november 1 - 19:29
 
 
Utam lassan elfogy talpam alatt,
tovább küzdeni erőm sem maradt.
Lelkem még szárnyal, de testem megtört.
Elmém gennyedő sebeket szerzett 
e meddő harcban, mit jobb sorsomért
nap mint nap hiába folytattam.
 
Pihenni kell. Hosszú, méla álmot
igézek magamra, de nem kaptam még
meg a hőn áhított feloldozást.
Márványba öntött versvirágaim
valódi könnytől sem hajtanak ki,
de elhervadni sem fognak soha.
 

Krőzus lukas cipőben

Beküldte Márkus László - 2015, október 28 - 13:52
 
Tegnap magamra húztam 
a rám váró holnapot. 
Sokra nem mentem vele.
Ma látom, holnapom sem más.
Úgyanolyan foghíjas, 
széllelbélelt csavagósors,
miként a tegnapelőtt volt.
Zsebrevágott gondolataimmal 
gazdagnak érzem magam. 
Ebből nem lesz szalonna,
miként kutyából sem.
persze kutyám sincsen.
Viszont tarisznyámban
a napi penzum mellett 
forró szerelem lapul.
Ezt majszolom boldogan.

Lelkem kitárul

Beküldte Márkus László - 2015, október 27 - 19:30
 
 
Bíborszínű palástot varázsol 
ezüstös fenyvesre a nap fénye.
A szajkó aranymálinkónak tűnik
e selymesen vibráló fényben. 
Délceg hegycsúcs teríti
sötét bársonyát a völgyre.
Közeleg az est, fenyőágak végén
víg cinegék hintáznak csendesen.
Idilljüket apró kuvik zavarja meg.
Hazafelé ballag már az erdész,
vendéget kísért a bércre.
Hollópár kiabálja meg őket.
Lentebb apró kémény füstöt ereget,

Memento

Beküldte Márkus László - 2015, október 22 - 09:47
 
Őszi eső apró cseppjeiben 
áll tótágast a világ.
Lustán gördülnek le
a magyal vöröslő bogyóin. 
Lassan földre hullva 
sárszőnyeggé olvasztják 
a gyorsan sárguló, 
foltosra kopott gyepet.
 
Kormos erecske csörgedez
ódon bérkaszárnya tűzfalán.
Csálé kéménye széthasadt, 
pedig közelít már a tél.
 
Bokrok nedves rejtekében 
kóbor kutya kölykei vacognak.

Kortalanul

Beküldte Márkus László - 2015, október 18 - 15:35
 
 
Vadgesztenye burok 
koppant le a padra,
az ott ülő csibész 
nem jött ám zavarba.
 
Zsebre dugott kézzel, 
flegmán rúgta odább,
s cifrán káromkodva 
kiitta a borát.
 
Kegyes ma az élet, 
csak kevés bort adott,
kétszer ennyi kéne, 
hogy ne fájjon a sors.
 
Tótágast állnak már 
szájában a szavak,
csetlik botlik nyelve, 
az arca kortalan.
 

Más-kép(p)

Beküldte Márkus László - 2015, október 10 - 16:04
 
Bőszen hazudozunk,
egymástól nem félünk,
mindegyik kalandunk
füllentésre épült.
 
Ábrándot kergetve
keresgéljük énünk,
jelenünk feledve 
a jövőtől félünk.
 
Érthetetlen módon 
folyton másra vágyunk,
nem tetszik sohasem
párunk, autónk, ágyunk.
 
Álmokból alkotunk
torz képet magunkról,
értékes jelenünk
kicsorog markunkból.
 

Töredékek

Beküldte Márkus László - 2015, október 6 - 13:30

Emlékek porladó csokra borul ki
megfáradt lelke fedeles kosarából,
míg szamárfüllel teli, karcos fotóit
rendezgeti immár századszor újra.
Kopottak a filmek, melyek leperegnek elméje
megroggyant vetítővásznán rendre,
hol pasztell színekben, hol meg csak
szépiásan, olykor fekete-fehéren.
Belső gramofonján meg-megakad a tű,
ugyanazt a foszlányt játszva unos untalan.
 
*
 
Kertje gondozatlan, árván gyomzik,
korhadó kapuja nyikorog. Elment a kedves.
Kormos masinán tarka paszuly pöfög,

Sírvers

Beküldte Márkus László - 2015, október 4 - 13:47
Halott levelek 
fejfáira
miféle sírvers 
illik?
 
Míg zölden 
lógtunk,
belesimulva 
a tömegbe,
remekül éltünk 
megannyian.
 
Most, hogy 
egyedi, tarka
gúnyát öltünk, 
örömünk végetért.
 
Levettettünk
a porba, 
ahonnan nincs 
más út, mint
a komposzt,
hiába mutatott
más írányt

Őszi snittek

Beküldte Márkus László - 2015, október 1 - 16:04
 
Felhő álarc mögé bújt
a megfáradt napsugár,
indián nyarunknak vége.
Elővették szürke felöltőiket 
szőlőtőkék és hársfák.
Színes leveleikből mesés,
de gyorsan enyésző szőnyeget
szőtt Dionüszosz és a Hórák.
Idegen égi vándorok
gá-gá-gilik kiáltása 
hallik párába rejtőzött
tavunk felől, miközben
görcsösen szorítom kezed,
becézgető csókjaimmal
hintem tele ajkadat.
 
Csillogó szemedben azt látom, 

Oldalak