A Nap ugyanúgy ragyog - LV.
Beküldte lnpeters - 2016, május 17 - 23:24ÖTVENÖTÖDIK RÉSZ
ÖTVENÖTÖDIK RÉSZ
Hogy miben hiszek?
Rám tartozik csupán...
Saját hajómon
Magam vagyok
A kapitány...
Saját Hitem
Csupán nekem ragyog;
Nem térítek,
És nem vitatkozok.
Higgyen ki-ki
Amiben akar,
Minden anyagon túli távlatot
Köd takar.
Amiben hiszek,
Engem hajt csupán;
Egyházat,
Prófétákat
Nem kíván.
A Hit apró,
Félénk
És reszketeg;
Azzal osztom meg, akit
Szeretek.
A Hit mosolygós,
Vén öreganyó;
Vele a rozzant kor is
Lakható.
Kevesen tudják, hogy Sir Isaac Newton egyszer csaknem párbajba keveredett. Jelentéktelen ügy volt, nagy baj lehetett volna belőle.
Newton ellenlábasának, Robert Hooke-nak egyik ismerőse, egy Pemberton nevű katonatiszt egy alkalommal kifejezetten provokálta a tudóst. Tehette, Isaac Newton akkor még nem volt a Royal Society elnöke, és a nevéhez sem kapcsolódott még a Sir megszólítás.
Az ügy észrevétlenül elcsitult.
Senki sem tud róla semmit.
Hol idefenn,
Hol odalenn;
Itt is,
Ott is
Isten pihen...
Egyszer kívül,
Egyszer belül;
Az Élet mindig
Szétterül.
Hol ideát,
Hol Odaát;
Mindig tovább,
Mindig tovább.
Lét-örvény
Az Idő hátán;
Csupán fikció a Sátán.
Isten
Bennünk hozza létre;
Meghalunk -
Egy újabb létre.
Hol idefenn,
Hol odalenn;
Itt is,
Ott is
Élet terem.
Lét-örvény
A Végtelenben;
Kavarog
Isten
És Ember.
Lét-hajóban Élet-kabin
Hullámzó Idő habjain.
Élet-kabin Isten-kegyben;
Kicsi és hatalmas egyben.
Anyagvilág - néma katlan;
Csak az Élet halhatatlan.
Lét-hajóban Élet-kabin
Úszik az Isten álmain.
ÖTVENNEGYEDIK RÉSZ
Május oldala sajog,
Jönnek csőstül a bajok.
Tavasz-kulisszák sora
Esős, szeles, rozoga.
Az ég kékséget feled,
Felhődzik ál-kikelet.
Erőszakos fellegek
Takarják a mennyeket.
Anyag Álmon lépeget,
Gúnyolván az Életet.
Május-kulissza mögött
Tán valami eltörött.
Hogyha a Jövő balog,
Legfeljebb korán halok.
Ami rossz: nem tehetem;
Istené a kegyelem.
Május oldala sajog,
Jönnek csőstül a bajok.
2011. április 26.
Szenzációs régészeti leletre bukkantak egyiptomi és brit régészek a Sínai-félszigeten, egy eddig az archeológia számára nem túl érdekesnek tartott helyen, Egyiptom homokjában, a Szuezi-csatornától mindössze huszonhét kilométerre. A csoportot vezető Trevor Richardson (Oxford University) szerint megdőlt az a feltételezés, hogy az ókorban nem voltak képesek fémhajókat építeni. A most talált vízi jármű egyértelműen vasból és acélból épült, hosszúsága meghaladja a kilencven métert.
Még nem veszett el minden, Európa!
Még van tovább,
A Múltad még ragyog,
Még van értelme Jövőről beszélni,
De
Vezetőid - alkalmatlanok.
Még nem dúlták fel Martell Károly sírját,
Az összes katedrális épen áll,
A dédunokánk talán még kiköthet
Egy értelmes Jövő partjainál.
Még nem csúsztunk a középkorba vissza,
Még nem vett erőt rajtunk
Végzet-kvóta,
Még van értelme élni,
Európa.
Még van
Cél,
Igaz,
Szép,
Nemes;
Még élni - érdemes.
HUSZONHETEDIK RÉSZ
„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”
BBC
2015. október 6.
17 50
MŰSORVEZETŐ:
A következő telefonálónk Mr. Cooper Manchesterből. Parancsoljon, Mr. Cooper!
NÉZŐ HANGJA:
Megdöbbenéssel állom a budapesti események előtt. Hogyan fajulhattak idáig a dolgok?
MŰSORVEZETŐ:
KÉTSZÁZÖTVENHATODIK RÉSZ
Olvassuk csak egybe:
”a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,
mit illenék kiköltenem:
hazám hazám te min – de nem.”
Rímelni persze jól rímel…
Az újabb „zseniális” szójáték okozza ismét a gondot.
„Hazám, hazám, te mindenem”
Talpra esik a világ,
Bárhogy' hajigáljuk,
De nem billen felénk, ha a
Sült galambot várjuk.
Hosszú távon sohasem
Vaksi a szerencse,
Kevesebbet nyom a profit,
Mint egy kis tál lencse.
Luxus az elrendelés,
Mint húson a prézli;
A végzet-pitbullt az ember
Önmaga tenyészti.
Talpra esik a világ
Atlantisz után is,
Isten sose könyörtelen,
Nem is joviális.
ÖTVENHARMADIK RÉSZ
Szeretnék ifjabb lenni, hogy jobbnak lássatok!
Legtöbbünk rég sajnálja a tényt, hogy gyarló ember:
Halk hangú szenvedélyem is hőst fitogtatott:
Takart seb is csak undok s még festett vérrel sem kell.
Kétélű kardra lelhet, ki szót emelni nem mer
érdemtelen sor ellen, mi tévhitként hatott
vagy helytelen bocsát meg kemény bírálatot,
Hirtelen, szinte rajtaütésszerűen érkezett a hajnal, mint ennek a zord északi vidéknek minden nyári napján. A nap fényében szinte füstölögve száradtak a fabarakkok csupasz deszkafalai, és a párafelhő jótékonyan elfedte a tábor kopár, szennyes, vigasztalanul sivár képét. A megsebzett pusztát csúf kelések gyanánt borították a barakkok, a gödrök, a tömzsi őrtornyok; zöld testén riasztóan éktelenkedett a hosszú szögesdrótkerítés, meg a rengeteg sárfolt.
Múlt tűzhelyén Jövő serceg,
Csillagórák, csillagpercek...
Idő ablakán benéznek
A gyorsan suhanó évek.
Vén Idő a világ gátja,
A végét Isten sem látja.
Múlt tűzhelyén Jövő serceg,
A Jelen hasztalan henceg.
Jövő gyengül, ha Múlt fakul,
Ami modern - gyorsan avul.
Akarat az Idő elve;
Nincs előre elrendelve.
Múlt tűzhelyén Jövő serceg,
De Jelenben él - a Herceg...
Múlt vagy Jövő - reménytelen;
A Tett otthona - a Jelen...
Lehetőség - múló percek;
Múlt tűzhelyén Jövő serceg.
HUSZONHATODIK RÉSZ
„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”
BBC
2015. október 6.
17 45
MŰSORVEZETŐ:
Az első telefonáló Mr. Smith Cambridge-ből. Parancsoljon, Mr. Smith!
NÉZŐ HANGJA:
KÉTSZÁZÖTVENÖTÖDIK RÉSZ
„a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,”
Ismét félrefut a vers.
„a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,”
Személyes vallomás a vers kellős közepén.
„a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,”