Cinti blogja

Gondolok egy nyári éjszakára:

ültem a hintában reád várva.

Ott a kerti, lombos cseresznyefa alatt,

amíg a számban olvadt az édes falat.

Lesem jöttödet: égi káprázat,

szívem, lelkem fáradt, eső áztat.

Fejem erős válladra ejteném lágyan,

ha itt lennél mellettem holdfény-ruhádban.

Hallom lépteid ismerős zaját?

Szellő vándorol a bokrokon át.

Hol vagy? Talán valahol nyugalmat leltél?

Eljössz még, hogy ne érjen egyedül a tél?

Halványan megtörik az éji matt,