Vágyódás

Elterül a kobalt-ég, üstöke narancs színbe réved,
alatta lustán pihen a Mecsek, benne csöndes élet
nyújtózik halkan: Fészkek takarva sok zöld ágtól...
Csupán vékony ablaküveg választ el e tájtól.

Megbúsult szemem szüntelenül a messzeségbe téved.
Tudom,távol,folyókon,rónákon túl lelnélek téged,
de ha ott lennék veled,csak elszöknék a vágytól,
hogy pusztaságban fogadjam: "Nem vigyázlak mától!"

Ám puha, csillagtalan estében a sok emlék éget.
Mint láng mi felperzseli a lepkét, érinteném lényed;
de elhamvadna tüzem, nem álmodok e nászról.
Hűvös ez az éjjel,csöndes... szokatlan a nyártól.

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Eza vers gyönyörű.

Nagyon szépen köszönöm!

Schvalm Rózsa képe

Nekem is nagyon tetszik!Gratulálok szeretettel: Rózsa

Kedves Rózsa!
Nagyon szépen köszönöm!
Szerettel: Kriszti

lnpeters képe

Nekem az indítása tetszik nagyon.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Nagyon szépen köszönöm! 

Mysty Kata képe

 Pompás képek, rabul ejtőek!!Bravó!!kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Nagyon szépen köszönöm, Kata!

hzsike képe

Nagyon tetszett a versed, kedves Kriszti. Különösen szép a hangulata.

Örömmel olvastam, szeretettel gratulálok:Zsike.)

Nagyon köszönöm, kedves Zsike! :)

Szokatlan évszak, szokatlan élethelyzet - mindkettő jó irányba fordulhat. Köszönöm a hosszú, értelmező versmondatokból álló írásodat, kedves Cristina! - Üdv.: Cs. József (Józsi)

Nagyon köszönöm József! 

barnaby képe

Szép, kellemes hangulatú líra...gratulálok Krisztina.Örömmel olvastam:B:)

Köszönöm, kedves Barnaby! :)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Kriszti!

Szép versedet örömmel olvastam.

Szeretettel Dyona

Köszönöm szépen, kedves Dyona! :)