Torz mosoly

 
Itt nincs helyük kivénhedett Igéknek,
ma úgy eszünk, hogy semmit nem vetünk,
az álmok itt az ablakon kilépnek,
s gyakorta már pofonra jár kezünk.
 
Kis semmi vágyak part felé sodornak,
s mi hetyke arccal nézünk szerteszét,
mint óceánon könnyűtestű csónak,
úgy szeljük át e kornak szegletét. 
 
Mi nem teremtünk új magyar csodákat,
mert még a lelkünk sebzett és beteg,
hisz Isten is csak undorral dobálgat,
mint játékát egy duzzogó gyerek.
 
Mi itt nem értjük s érjük fel magunkat:
ki élni gyáva, halni túl komoly;
de luftballon-világunk hogyha pukkad,
csak ránk ne fagyjon majd a torz mosoly.
 
 

Hozzászólások

hubart képe

Szomorú látlelet a pusztulásnak indult világunkról. Az emberi-erkölcsi értékek semmibevétele, a féktelen pénzhajhászás igen rossz útmutató. Jó figyelmeztetés a versed, mintaszerű mind a megfogalmazás, mind a forma. Gratulálok!

Nagygyörgy Erzsébet képe

Valóban látlelet, jól megírtad, kedves Csilla, remek vers lett...

Nagyszerű kórkép, gratulálok!

Csilla képe

Köszönöm szépen Mindhármótok figyelmét, véleményét; és a két gratulációt!

Ezt a verset tartotta első helyre érdemesnek a SiópArt pályázat zsűrije, ezúton is köszönöm Nekik!
 

hubart képe

Megérdemelt siker!

hzsike képe

Nagy szeretettel gratulálok, drága Csilla, a megérdemelt helyezéshez. Remek verset írtál. :)

Kankalin képe

Nagy vers, kedves Csilla. Megérdemelted a győzelmet.

Szeretettel gratulálok! :)

Csilla képe

Öröm, ha így gondolod. Köszönöm, Kankalin! :)
 

lnpeters képe

Ez nagyon mély és igaz, Csilla. Gyakran gondoljuk így. Csak egy vitatható: hogy Te nem teremtenél "új magyar csodákat". Ez a vers is az.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

Köszönöm, Laci, nagyon kedvesen szóltál! Ölellek érte.