Te én leszel - én Te vagyok

Igen, érthető voltál, viszont érveiddel nem értek egyet. :)
Amit Te írsz, az a Te versed, egy darabka önmagadból, lelki világodból, gondolataidból. És amikor az olvasó a versedet olvassa, akkor Rád kíváncsi, arra, amit közvetíteni szeretnél, de ha eleve homályosan, két- vagy többértelműen fogalmazol, akkor nem jutnak el az érzéseid, gondolataid az olvasóhoz, és tényleg azt lát bele mindenki, amit akar... Ha Magad is bizonytalan vagy az érzéseidben, gondolataidban, arra is mód van, hogy ezt a bizonytalanságot közvetísd, de ne ilyen módon, hisz ez  a bizonytalanság bizonytalansága. :)

Az olvasó akkor is  el fog gondolkodni az általad felvetett dolgokon, ha egyértelmű a tartalom, és a központozás megfelel a magyar helyesírás szabályainak. Sőt, akkor érinti meg igazán az alkotásod! Ő pedig majd megfogalmzza a saját véleményét, ami lehet azonos, vagy különböző a Tiedtől. Ha pedig éppenséggel versfaragó az illető, akkor talán meg is írja azt a maga módján, a saját  szája íze szerint. Vers marad a Te verziód is, és vers lehet az övé is. VERS, nem pedig versnek látszó posztmodern alternatíva. :) Ennek a rossz divatnak lassan lejár az ázsiója, mert nemcsak nélkülözi a líra nemes hagyományait, hanem egyenesen meg is tagadja azt. 

A posztmodernek mindig ezt hozzák fel érvnek, hogy ezzel a "formával" teret adnak a szabad gondolatoknak. Nos, ez egy óriási nagy tévedés! Bizonytalanságot hoznak, kihúzzák a talalajt az olvasó lába alól. Nem gondolatot átadni akarnak, hanem meghökkenteni, sokkolni, elképeszteni a rosszul értelmezett formabontó stílusukkal. Ennek a mesterkélt homálynak zavartkeltő, kaotikus hatása van. Rossz divat az, korszerűnek hitt modorosság. Oroszlánrésze van abban, hogy az olvasók tömegei eltávolodtak a lírától. Portálunk egyik fő célja, hogy példát mutassunk a jóhiszemű, de eltévedt versfaragóknak, és együtt, közösen újítsuk meg az élő magyar  lírát nemes hagyományainkra építkezve. Ehhez kívánok Neked is sok sikert!

Szeretettel:
Szilágyi Ferenc Hubart