Te Csodagyerek!

Mysty kata
Te Csodagyerek!
      / József A. /

A sorsomat sokszor a sorsodhoz mértem,
megértettelek Téged - Te csodagyerek!
Soha sem fogom föl, hogy miért gyötörtek
öltek, temettek folyton mostoha évek...
 
Az élet konokul, bitangul; becsapott,
cserben is hagyott, hálátlan is volt hozzád!
Csapásokat mért rád, erősen a végét,
idegsejtjeidbe vitte halálos mérgét.
 
Hazátlanul egyetemi kiebrudalt,
etted magad, és jártad a haláltáncod!
A szerelem itala kedved csak beásta,
de elméd a gyógyírt benne sem találta.
 
Szívtelenek között árva, koldus léted,
kegyelemkenyér, amit neked kimértek.
Megmentő segítőd - a munka lett volna -
ami szánalom helyett a gondod megoldja!
 
Ez a terápia ma is; kincsek kincse volna!!
 
Nem halni, élni vágytál, alkotni, teremtő
ember, tiszta szívvel, vággyal, szerelemmel!
A költészet szentegyházát építette szíved,
mert az Úr hangja hangolta jövőd, s hited.