Tündérkert...

Elhamvadtak üszkök, lángok,

elsimultak gyűrött ráncok.

Felhők oszladozni kezdtek,

kinyílottak tündérkertek

Elcsitult az Ég haragja,

föld a tengert befogadta.

Nap és Hold is egyezségben

váltják egymást, fenn az égen.

Csillagok nagy teret kaptak.

Egész éjjel ragyoghatnak...

Megnyílott sok "lélekbörtön"

gyűlni kezdtek lenn a földön.

Testet öltve új alakban,

sok-sok fajta változatban.

Csúszómászók, hüllők, férgek,

földalatti teremtmények

Szárnyas, patás agyarasok

rejtőzködő éj-kakasok.

Tűzokádók, földben járók

dögevők és fűzabálók...

Rettentő nagy jó kedvében

embert teremt le az Isten.

Egyetlen oldalbordából

asszonynépet is "barkácsol"

Felruházza értelemmel,

jó és gonosz érzelemmel.

Így népesítik be a földet

szaporodtak, haltak, öltek...

Azon voltak, hogy legyen több.

"Egyenlők közt lett egyenlőbb".

Én a király, te a szolga

ember, embert ostorozva

elvett kincset, szabadságot.

Az isteni méltóságot,

mit teremtőjétől kapott…

 Gyújtogatott, fosztogatott.

Földönfutók lettek barmok

szaporodtak a sírhalmok

Végül már nem temetkeztek

halálvölgyet teremtettek.

Mindenütt a pusztulat járt

kín a kínnal szorosan hált

Ölt, ha kellett passzióból

véres víz fut a folyóból

tengerekhez, óceánhoz...

Panaszt zokog Föld anyához;

Meddig tűröd még- e káoszt?

Összegyűlnek komor felhők

csepp a tenger-égig felnőtt

hullámokkal ereszkedtek

Tündérkertek megreszkettek...

Föld a mérgét égig hányja

kénesőt sújt fűre-fára

Élve főnek meg a vadak

véres az ég, felhő fakad,

fekete gyászt hord magában.

Sírt az Isten haragjában…