Szuvenír a vállamon

 
Varrt egyszer a szerelem
nekünk folt-takarót... -
aprólékos öltéssel
hímezte, csodamód.
 
Felöltöttük magunkra
szenvedély-palástját...
darabjaim bársonya
örömmel talált rád.
 
Itt hagytad e pokrócot
grátiszként vállamon... 
kifakult, mint én magam,
s nincs mire váltanom.
 
Szemfedelem lesz végül,
halált átragyogva -
nézzük ezt mi magasból,
párban... csillagsorba'.
 
(2016. február)
 
 

Hozzászólások

lnpeters képe

Az első strófa szép, mint az álom.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Sztancsik Éva képe

Nagyon köszönöm véleményed, Miklós. Már-megérte sorokat formálni a gondolatomból. :) Üdv. Éva

Mysty Kata képe

 Így ám, az élet - ajándék...átkísér a túloldalra is! de addig még élvezzük, amennyire engedi nekünk a sorsközönség.

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Sztancsik Éva képe

Köszönöm szépen látogatásodat, szavaidat, kedves Kata. :)

Bieber Mária képe

Kedves Éva! Nekem az egész vers tetszik. Az első versszak talán a legjobban, de a többi is szép sorban. Gratulálok szeretettel.

 

Bieber Mária

(Hespera)

Sztancsik Éva képe

Mária kedves! Nagyon örülök, ha tetszett. Jöveteled most is megtisztelő, köszönöm szeretettel.

hubart képe

Jó szimbólum, szép lírai megfogalmazás. 

Sztancsik Éva képe

Nagyon szépen köszönöm véleményed, kedves Feri. :)