Szívzörej
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, október 1 - 18:59
Valami hangosan zörög
idebent, remegés rázza
szikkadt, koravén lelkemet.
Talán a szívem nem bírja
az eszeveszett rohanást,
amint utánad loholok.
Valami hangosan zörög
idebent, pedig nincs itt most
semmi remény, se válaszok.
Mosolyod már csak halovány
árnyként lebeg szemem előtt,
s a könnyem az avarba hull.
Valami hangosan zörög
idebent, s én megadóan,
csendben tűröm hiányodat.
Hozzászólások
Nagygyörgy Erzsébet
2015, október 4 - 14:26
Permalink
Boldog vagyok, hogy néhányan
Boldog vagyok, hogy néhányan olvassák a verset, és egyben szomorú is, lehet valóban le kéne tennem a pennám örökre...de az is lehet, hogy rossz verseket írok...valójában visszajelzés nélkül, bizonytalanság mardos...
lnpeters
2015, október 4 - 14:37
Permalink
Egyáltalán nem írzs rossz
Egyáltalán nem írzs rossz verseket, Erzsike. Ez sem rossz, de talán kissé nem ártana rövidebbre venni. Vagy éppen fordítva_ addig írni, amíg a téma teljesen a papíron nincs, és a versben is meg nem jelenik a jól végzett munka eégedettsége. Fejet fel!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Nagygyörgy Erzsébet
2015, október 4 - 14:44
Permalink
Kedves Laci! Köszönöm a
Kedves Laci!
Köszönöm a gondolataid, betegeskedem, és most valahogy nem akar sikerülni, koncentrálni, de igyekezem....
Erzsike