Szívre feszül

 
 
Borzos az éjjel, szárnyakat ácsol lenge ruhában.
Szárnyakat ácsol, álmait írja sárga papírra
szenvtelenül.
 
Nem süt a Hold már, fénytelen égen éteri fátyol.
Fénytelen égen csillagot pótol két deci óbor
így, egyedül.
 
Múltba hajózó tintapacákban fürdik egy érzés.
Tintapacákban senyved a tollam, dől dala holtan,
s megfeketül.
 
Hajlik az éjjel, tér fala görbül, mint a fa ága.
Tér fala görbül, vélem az árva önmagam árnya 
szembekerül.
 
Tűnj el előlem! - gyönge a szárnyam, veszti a tempót.
Törve a szárnyam, ördögi mámor, mint suta vándor,
elmenekül.
 
Hallgat az elmém, hangtalan eltölt síri magánya,
hangtalan eltölt, s bennem a csendje álmokat keltve
szívre feszül.
 
 
 

Hozzászólások

hzsike képe

Aztamindenit! :))) Csak kapkodom a levegőt, fantasztikus! Csodás, míves, gyönyörűséges. Elbűvöltél, Csillám.

Nagy gratulációm!

Ma nem győzőm a Líra Facebookjára "hordani" a szebbnél szebb verseiteket.

Nagy ölelésem! :)

hubart képe

Nagyszerű! Formaművész vagy! Gratulálok!

Mysty Kata képe

Ez igen, igazi versélmény a javából!!!!!!Elismerésem és nagy gratulációm!!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Csilla képe

Köszönöm szépen a figyelmeteket és az elismerő szavakat.:) Remélem, a formán túl is élvezhető. :) 

Haász Irén képe

Remek ritmus, szép összhang, gratulálok!

Csilla képe

Köszönöm szépen, kedves Irén! :)

Bieber Mária képe

Hű, ez igen! Remek forma, nagyszerű ritmus, érthető tartalom. Gratulálok szívből, szeretettel, kedves Csilla!

 

Bieber Mária

(Hespera)

Csilla képe

Szeretettel megköszönöm a figyelmedet és véleményedet, kedves Hespera!