Szívem zugában

 
 
Szívem zugában csend matat,
békés az est, a szó szikár,
apró örömnyi árnyalat
lüktető sebre fényt szitál.
 
Utcánk kövén a Hold ragyog,
éj-íze szánkra rátapad,
régvolt varázslat, illatok
gyógyfüvén gyúl a friss zamat.
 
Szívem zugának lángja, mint
teljessé váló pillanat;
nézd, az éj ölén csendje ring!
S ragyog örökké, általad.
 
 
 
 
 
 
 
 

Hozzászólások

hzsike képe

Gyönyörű! :) Gazdag érzelmű, ringató sorok...

 

Csilla képe

Örülök, ha így látod, Zsike! :) Az utolsó versszakot elkapkodtam szerintem.

Ölellek :)

Sztancsik Éva képe

Szia. :) Most elolvastam a hozzászólásodat és egyet kell értsek vele. :) A tartalom tekintentetében kevésbé - bár a rímek talán formásabbak az első két szakaszban, ami a bensőt is hívebben "viszi" - ám a hangsúlyt, vesszőt én máshová tenném. (mint elé, hiszen úgy érthetőbb, világosabb és a ring után nem raknék felkiáltójelet, inkább vesszőt) Elnézést a kontárkodásért. Amúgy tetszett. :) Szeretettel. Éva

Csilla képe

Örülök, hogy most egyetértünk, kedves Éva! :-)) Köszönöm az észrevételeidet, jogos a vessző, javítom; a felkiáltójelet utólag tettem ki, szerintem elbírja a sor és a gondolat...

hubart képe

Nagyon kedves, hangulatos líra! :)

Csilla képe

Köszönöm szépen, kedves Feri, a figyelmedet és a visszajelzést! :)