szerelmes vers...

Rögös úton lépkedek.Felettem sötét felhők.
Úgy vágyom már a két kezed, mint felnőtt
gyermek a kalandot, ha próbálna szerelmet...
Bús melódiát hord a szél, akár egy meseszép álom.
szemed ragyogását várom, s ha forrón átkarolsz,
az élet megpróbáltatásait könnyen vállalom,
soha sem hagy már el a remény.
Könnyáztatta arcodon az éj hűs cseppjei:
Hol a báj, a kéklő égbolt szemed színéből
és sugárzó arcod,hol vágyunk tüze?
Súlyos szavakkal mentem el.
Azt hittem, nem látlak majd sosem.
halványult reményem még beteljesül,
mert tudom és érzem, itt vagy újra velem...