Szürkület után
Beküldte ChristinaNadale - 2013, november 11 - 22:11
Az ősz mindent aranyozottra festett be,
a tűfej-kristályos köd hó-szagút susog.
Agg, teremtő földünk érett bőrt vedlett le,
s most téli, kobalt-álmot aludva szuszog.
Óriás égalj nap-szülte vérben mosdik,
könnyű, sötét madarak hasítnak belé,
felhő-húsát lefosztják róla a csontig
és üldözik egymást az Éjszaka felé;
ahol mint egy roppant lánc számtalan gyöngye,
kis gyönge csillagok vacogva ragyognak.
Millió égő billog egy égi völgybe’
amik saját hideg tüzüktől sajognak.
És újabb galaxisok jönnek életre!
A tejúton az embert teremtő isten,
lábát csillagszilánkok sebzik véresre.
Én hallottam sírni a Jóságban hitten...
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2013, november 12 - 16:03
Permalink
Kedves Kriszti, hosszabb
Kedves Kriszti, hosszabb kiesés után, jó újra itt látni téged, nagyon szép verssel tértél vissza.
Haász Irén
2013, november 12 - 17:34
Permalink
Hiányoztál a palettáról...:))
Hiányoztál a palettáról...:)) Eredeti vers, mint mindig.
( A Jóságban hitten helyesen ragozott, mégis furán hangzik nekem. Vagy inkább hívőn lenne a helyes...?)
hzsike
2013, november 12 - 18:48
Permalink
Nagyon szép, gazdag képekkel
Nagyon szép, gazdag képekkel teli versedet, nagy szeretettel olvastam, kedves Kriszti.
Örülök, hogy újra itt vagy, a Te üde, fiatal, tehetséges valóddal, munkáiddal együtt köztünk.
Ölellek:Zsike :)
Nagygyörgy Erzsébet
2013, november 12 - 19:31
Permalink
Kedves Kriszti! Hiányoltalak,
Kedves Kriszti!
Hiányoltalak, de szép versedet jó olvasni, mert saját hangod van.
Szeretettel Dyona
Mysty Kata
2013, november 12 - 20:01
Permalink
Szép meglepetés Krisztike!!!
Szép meglepetés Krisztike!!!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
ChristinaNadale
2013, november 12 - 20:45
Permalink
Minden kedves hozzászólónak
Minden kedves hozzászólónak köszönöm a véleményét és az üdvözlését, örültem, hogy olvastatok és véleményetekkel kitüntettetek!