Régi álom
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, január 20 - 12:35
Szívemben él egy régi álom,
találkánk őszi délutánon.
Még hintázott levél a fákon,
kékben játszott az égi vászon.
A madarak nekünk daloltak,
a fenyők közelebb hajoltak,
hallgatni csilingelő szavunk,
bánat felejtve, ketten vagyunk.
Verseket szavaltunk kispadon,
köröttünk lélegzett a vadon.
Az Idő is kicsit megpihent,
s Isten fentről bennünket figyelt.
Hozzászólások
Mysty Kata
2015, január 20 - 18:01
Permalink
A "ránk" szó elhagyható
A "ránk" szó elhagyható lenne...Így?? Bocs.
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Nagygyörgy Erzsébet
2015, január 20 - 20:41
Permalink
Kedves Kata! Valóban kissé
Kedves Kata!
Valóban kissé idétlen szó, most látom, köszi...Cseréltem, talán így jobb.
Erzsike
Haász Irén
2015, január 20 - 19:09
Permalink
Csatlakozom Katához, a végén
Csatlakozom Katához, a végén javítani kéne. Az első vsz rímképlete nem egyezik a többivel, vajon direkt?
Nagygyörgy Erzsébet
2015, január 20 - 20:42
Permalink
Kedves Irénke! Javítottam, az
Kedves Irénke!
Javítottam, az első versszak így jött ki, nem találtam oda jobbat.
Erzsike
hubart
2015, január 20 - 21:38
Permalink
Álmomban egyszer
Álmomban egyszer találkoztunk,
és egész estig barátkoztunk
vagy:
Kísért engem egy régi álom,
találkoztunk egy délutánon
A vers végén engem zavar a kicsit-picit rímpár, azt is jó lenne cserélni. Amúgy tetszik a versed, kedves Erzsike.
Haász Irén
2015, január 21 - 14:24
Permalink
Hmmm... kis
Hmmm... kis szórendváltás...
Verset szavaltunk a kispadon,
köröttünk lélegzett a vadon.
Kicsit az Idő is megpihent,