Örökre megfosztottan
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, november 12 - 20:33
Szívverésemnek halkuló akkordjait nyeli az anyátlan éj,
s bennem visszhangzik az égiek elgyötört seregének sírása.
A csillagok tűleveles ágain hiába tör meg a holdfény,
ha tőled örökre megfosztottan kell, hogy éljem árva életem.
Hozzászólások
Becca
2015, november 12 - 20:59
Permalink
Nagyon szép lett Erzsike.
Nagyon szép lett Erzsike. Pihe-puha, és finom.
Nagygyörgy Erzsébet
2015, november 13 - 09:14
Permalink
Kedves Becca! Köszönöm
Kedves Becca!
Köszönöm szépen, hogy itt jártál a versnél.
Erzsike
Mysty Kata
2015, november 13 - 00:42
Permalink
Ígéretes és igényes stílusa
Ígéretes és igényes stílusa mellett és hatása sem marad el!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Nagygyörgy Erzsébet
2015, november 13 - 09:15
Permalink
Kedves Kata! Örülök, hogy
Kedves Kata!
Örülök, hogy tetszett, ölellek.
Erzsike
Haász Irén
2015, november 13 - 12:07
Permalink
Igényes,
Igényes, választékos...:)))
Másképp tördelném...
Nagygyörgy Erzsébet
2015, november 13 - 13:26
Permalink
Kedves Irénke! Köszönöm, hogy
Kedves Irénke!
Köszönöm, hogy olvastad, ez egy faltól- falig vers, ilyenre akartam, lehet, hogy nem jó...
Erzsike
Csilla
2015, november 13 - 13:31
Permalink
Nagyon kifejező pár sor.
Nagyon kifejező pár sor. Tetszik.:)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Nagygyörgy Erzsébet
2015, november 13 - 14:02
Permalink
Kedves Csilla! Örömmel
Kedves Csilla!
Örömmel láttalak szerény versemnél...
Erzsike