Nem mondtam elégszer
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, július 1 - 14:21
Megfakult emlékeim néma
halmazán üldögél az idő,
nem tudok már tiltakozni sem,
oly nehéz nélküled e teher.
Amikor magával húz, sodor
a Föld csillagsugaras éje,
olyankor érzem hiányodat.
S tudatosan, vagy ösztönösen,
de felidézem szemed sötét
íriszét, s szárba szökken bennem
a mézlő illatot árasztó,
lelkemet elbódító remény.
Talán a sors, aranyló szállal
újra összefonja életünk.
Tudom, dacból, vagy konokságból
nem mondtam elégszer: Szeretlek.
Hozzászólások
Csilla
2016, július 5 - 23:11
Permalink
Megindító, nagyon szép sorok.
Megindító, nagyon szép sorok.
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Nagygyörgy Erzsébet
2016, július 6 - 10:27
Permalink
Kedves Csilla! Köszönöm, hogy
Kedves Csilla!
Köszönöm, hogy elolvastad, azt hittem rossz vers...
Erzsike