Nagy-Magyarország
Beküldte Csilla - 2020, június 4 - 12:40
Szegény vagyok, látod,
szegényebb a holtnál,
amikor eszméltem
te már nem is voltál.
Örökségem annyi,
amennyit meghagytak:
elárult testvére
lettem a magyarnak.
Kellett ez a béke,
hazám, anyám, enyém?
Tej nélkül szoptattál
már a legelején.
Öledbe úgy bújtam,
mintha nem is lenne,
közben ránk rakódott
Európa szennye.
Rablók és bitorlók
színhúsunkba vágtak.
Vérét venni vágyják
a magunkfajtáknak.
Erőtlenül fityeg
nyelvünk, lábunk, karunk.
Óvjál, öreg Isten,
amíg feltámadunk.
A trianoni békediktátum 100. évfordulóján
Hozzászólások
hzsike
2020, június 4 - 16:28
Permalink
Megérintő, méltó vers az
Megérintő, méltó vers az Évfordulóra.
Gratulálok, Csillám! :)
Csilla
2020, június 4 - 19:17
Permalink
Köszönöm, hogy olvastad,
Köszönöm, hogy olvastad, Zsikém!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hubart
2020, június 5 - 09:53
Permalink
Drága Csilla, életem első
Drága Csilla, életem első nagy csalódása volt, amikor úgy kb. négy-öt évesen megtudtam, hogy mi Romániában élünk. Hiszen Érmihályfalván mindenki magyarul beszélt - kivéve a rendőrt, meg a határőröket, de gyerkként velük nem találkoztam. Kínszenvedés volt számomra az iskolában a románóra, mert semmit sem értettem belőle, és még az sem volt, aki segítsen. Papagáj módjára tanulta meg, akinek bevált az a módszer, de én nem tartoztam közéjük. Úgy nyolcadik osztály után kezdtem kapisgálni valamit, és majd ksőbb több időt, energiát vett el tőlem, hogy leérettségizzek belőle, mint az összes többi tantárgy. Persze, aki vegyes lakosságú vidéken élt, annak valamivel könnyebb doga volt. Mára már sajnos, itt is sok a betelepült ember.
Szép versedet már csak a fentiek miatt is mély beleérzéssel olvastam. Gratulálok!
Csilla
2020, június 5 - 14:05
Permalink
Kínkeservesen tanultam én is
Kínkeservesen tanultam én is a román nyelvet. Ugyanazt tanultuk, mint a román anyanyelvűek. Elemis koromban Édesapámmal görnyedtünk a román nyelv és a történelemkönyv fölé, amit románul tanultunk és csak és kizárólag Románia "dicső" történelméről szólt. Nemegyszer órákon át fordította magyarra, hogy értsek valamit, de így is akadt bőven, amit nem engedett megtanulni...
Olyan is van, amit addig tanultunk, hogy kívülről fújtuk, én még mindig azóta. Vért izzadtam vele :) Az öreg Mircea és Bajazid szultán párbeszédét, Eminescu III. levelét kötelező volt megtanulni negyedik osztályban!
"La un semn deschisă-i calea şi s-apropie de cort
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hubart
2020, június 5 - 14:35
Permalink
No, a Scrisoarea treia
No, a Scrisoarea treia (Harmadik levél) jó részét én is kívülről fújom ma is, úgy belénk verték anno. És mit adott a Jó Isten? Épp azt húztam ki az érettségin. :) A húgom ott izgult értem az iskola folyosóján, és már a körmét rágta, míg benn voltam. Aztán az egyik tanár kilépett a teremből a dolgára, és felismerve a húgomat, megnyugtatta, mondván, hogy a bátyád épp a távolba néz, és azt szavalja nagy áttéléssel, hogy "Tu esti Mircea". Amire a folyosón nagy derültség támadt, mert mindenki tudta, hogy talán azt az egy verset tanultam meg kívülről az egész tananyagból. :D
Csilla
2020, június 5 - 14:59
Permalink
:)
:)
Érettségi tananyag volt? Egészen világosan emlékszem, hogy nekünk negyedik elemiben kellett megtanulni, amikor még csak annyit tudtam románul, hogy igen, nem, és hogy Csilla a nevem. :)))
A román érettségi tételre már nem emlékszem tisztán, de nyolcas lett a szóbeli. Nem verselemzés volt :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Nagygyörgy Erzsébet
2020, június 5 - 13:11
Permalink
Kedves Csilla!
Kedves Csilla!
Méltó verset írtál, megemlékezésül.
Erzsike
Csilla
2020, június 5 - 13:16
Permalink
Köszönöm, Erzsike, hogy
Köszönöm, Erzsike, hogy elolvastad!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Kankalin
2020, június 5 - 17:23
Permalink
Kedves Csilla!
Kedves Csilla!
Megrázó versed méltó megemlékezés.
Szeretettel: Kankalin
Csilla
2020, június 5 - 17:45
Permalink
Köszönöm, Kankalin, hogy
Köszönöm, Kankalin, hogy olvastad!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/