Négy évtized

Az éjszakába bújok,

sötéten ölel át.

Elpattantak a húrok,

de hallom dallamát

a tegnap-volt életnek,

mely sosem lesz már társ:

az ifjúságnál szebbet

ma sehol nem találsz.

A lét hetvenszer lüktet,

szívemen hallgatod.

Új vágy tart össze minket,

várva kelő napot.