Miskolci nyár
Beküldte Toma - 2012, február 9 - 18:54
Kirúgott vendég az ajtó előtt a nyár,
szomorkás csendben fullasztva köd szitál,
rendezett vagyok, hagyom hogy az legyek,
de lelkembe toppan a rendetlen gyerek,
mely voltam én a nyárral karba öltve rég,
fent a dombon kézközelbe ért az ég,
völgybe lenn a Szinva sziklaágyba dölt,
száz kaland patakja az ujjam közt söpört,
száz leány-mosollyal az ablakomban állt,
száz haver-torokból játszótér kiált,
nyárra tárva ajtóm zárja kattanó,
száz kötetnyi emlék nyomdába adható.
Hozzászólások
lnpeters
2012, február 9 - 22:32
Permalink
Szép vallomás!
Szép vallomás!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Toma
2012, február 10 - 10:14
Permalink
Köszönöm Laci... bizony
Köszönöm Laci... bizony elmúlt...de milyen szép volt.
Toma
2012, február 10 - 10:20
Permalink
leírom hogyan gondolkoztam
leírom hogyan gondolkoztam (bevallom,mivel én is ezen gondolkoztam)
- lenn, a völgyben - mindenképpen...
- völgybe lenn - az lent alak helyett a lenn második "n"-je talán ennek használatából kiment, kisegít...
másra még nem jutottam. :) még töröm rajta a fejem, utánanézek. Ritmus miatt jó nekem oda.